Hol ilyen, hol olyan

vagyok. Ahogy telnek a napok (mert már azt is tudom, hogy a világosság és sötétesség váltakozása jelenti a napokat) mindig más és más oldalamat mutatom mami és papi felé. Persze vannak dolgok ami még én is meglepődöm, hogy húú ez korábban nem ment, meg ez a bigyó hogy került ide. Egyáltalán ide került-e vagy csak én nem vettem észre. Na mindegy. Pajpi azt mondta hogy olyan vagyok mint PomPom. Ugyan szedercsírányi elképzelésem sincs arról, hogy mi az, de remélem ez is ki fog derülni csak úgy ahogy az autó, meg a babakocsi.
Mostanában minden napos program az, hogy a babakocsival -amit mami annyira szeret- lemegyünk sétálni. Persze az a hercehurca ami megelőzi az az egészet az nem hiányzik, de olyan jó zötyögni abban a taligában... hmmm bocsi a babakocsiban. Csak ne áruljátok el maminak, hogy így hívtam, mert lehet, hogy megsértődik s nem visz le többé.
Amit mostanában papi és főleg mami nagy kedvére gyakorlok az a mosolygás. Szerintem az a legmurisabb, amikor mosolygok és kis hangocskákat adok ki. Bár papi ilyenkor néha valami érthetetlen dologgal válaszol ami vér ciki. Ezért ezt egyenlőre csak itthon adom elő, nehogy már lebőgessen az ismeretlen arcok előtt.

Képzeljétek el valamelyik nap ahogy mamival kijöttünk a nagyobbik (és egyben hangosabbik) szobába, az a rikácsoló izé akarom mondani Theó -mert hogy így hívják- kinn ült a házán. Mami oda adott papinak, hogy kicsit ringasson, -mert esténként néha jobban tudok az erős kezében szenderegni- Theó ráugrott, szóval odarepült papi lábára és onnan mustrált minket. Megpróbált közelebb jönni hozzám, de mamiék nem engedték.
Ezt a mutatványt aztán máskor is megismételtük. Mami mondott valami olyasmit, hogy én leszek Theó gazdája, vagy valami ilyesmi. Nekem mindegy, ha attól őkelme csendben marad és nem riaszt fel álmomból, mint hogyan azt mostanában teszi.
Papinak meg az lett a szokása, hogy énekelget nekem esténként amikor nem alszom pedig Ők azt akarnák. De hogyan is aludnék, amikor annyi sokkal szórakoztatóbb dolog is van. Nézelődés, nagy karkörzések -amire a papi azt mondja, hogy karmesterkedés-, meg ilyenek. Ami furcsa, hogy mindig változik a hangos szoba kinézete is, miként mindené. Vagy csak én veszek belőle észere egyre több mindent? Hm... az biztos hogy odabenn sötét volt és ilyen dolgokat nem tapasztaltam s ez még mindig új nekem. De lehet, hogy papiék csinálják, hogy legyen mit nézegetnem. Csak azt nem értem, akkor meg miért erőltetik azt az alvás izét?!
Amit viszont még el kell mondanom, hogy papi megint másként hív. Azt, hogy Samu csak akkor használja ha mérges rám. A nyúltojást is mostanában mami használja többet. Papi csak höripofinak hív. Igazán nem tudom miért. A pofit még csak csak kikövetkeztettem, de höriről csak mostanában derült ki hogy igazából hörcsög. Bár ennek sincs sok értelme, de addig is megjegyzem magamnak, mert engem nem lehet csak úgy átejteni.
Jelentkezem ám még!
tsá.