Kiruccanások

mindenfelé vezetnek.
Azt azt jelenti, hogy a nagy melegben voltunk kinn a Kopaszi gáton, Tapsonyi papival erősített csapatban. Igazából végre elfelejtettük a mózeskosaras babakocsit és a vagány sportos részt aplikáltuk fel a kerekekre. Meleg is volt, kényelmes is volt így simán elaludtam.
De most a kirándulásokról essék egy kis szó, bár folyamatosan erősödöm és a fogacskáim is folyamatosan -hol jobban, hol kevéssé- kínoznak, így a legtöbbször, csak mamin lelek megnyugvást.
Szóval az egyik ilyen kirándulásunk a KSH-Grafikon Napok szombatja volt, ahol rengeteg ismerős és ismeretlen emberrel találkoztam.
Gyakorlatilag kézről-kézre jártam mint azt Péter meg is örökítette.
Viszont ezt a nagy sokadalom igen hamar kifárasztott, meg a fogam is kínzott, így nem töltöttünk kinn túl sok időt a Római parton. Aztán elindultunk a Balatonhoz egészen pontosan Keszthelyre, mert papinak futóversenye volt. Így éltem leghosszabb autókázásában volt részem. Odafelé nem is bírtam végig, így meg is álltunk enni. pontosabban csak Én ettem, mert ugye ez a "legkerdinálisabb" kérdés nálunk, hogy mennyit eszem. Nos kérem jelenlegi tömegem kis híján eléri a nyolc kilogrammot. Szóval étkezés után tovább álltunk és elfoglaltuk a szállásunkat.

 Vicces volt, hogy az esti fürdést nagy kádban végeztük. Végre nem voltam keretek közé szorítva és kedvemre pancsolhattam a vízben. Szerencsére azóta otthon is száműzve lett a "gyerek kád". Sajnos valahogy Papit elszalasztottuk pedig vártunk rá az útvonalon. Aztán nekem megint ennem kellett ;) így már csak a leharcolt papit láttam viszont.
A haza út gyors volt, gyakorlatilag teleportáltunk. Én csak arra emlékszem, hogy betesznek az autóba Keszthelyen, majd a következő pillanatban Itthon szálunk ki.
Másnap kicsit hűvösebb időben megint kinn jártunk a gáton, de most jól elkapott minket az eső. Peti (nagybátyám) és mami kevéssé, ellenben Erik (unokatesóm) és Papi jól eláztak.
Kellett nekik fapapucs ;)

tsá

Fogzom (+ visszatekintés #1.)

, legalábbis ezt hallom most itthon. Az biztos, hogy az utóbbi időben sokat tömöm kezecskémet a számba, mert így jó nekem. Persze mami mindig mondja, hogy nem mert ettől "bukok" de ez csacskaság kérem!
Hétfőn anya egyszer csak felkiáltott: Samu kibújt az első fogad! Mivel túl sok minden nem változott rajtam és mami a számat nézte, így az a kemény, éles kis izé lehet a fog a számban itt lenn alul.
De hová szaladok én ennyire előre, mikor annyi minden történik velem.
Csak úgy kutyafuttában:
Túl vagyok a sokadik oltás körön és most papi is ott volt, hogy nyugtasson. Ez volt az első alkalom, amikor kicsit kellemetlen volt, csípett egy kicsit. Ezért -és mivel ezt hallottam más babáktól is- felsírtam. De papi és mami azt mondta semmi baj és tényleg nem volt így abba is hagytam egy szemvillanás alatt, mint ahogy rákezdtem.

Aztán volt nálunk vendégsereg, nem is kis számban... Azt sem tudom hol kezdjem a számontartásukat.

(Feliratos bádi rulez)

A nagy sort Zsuzsi és Mazsó kezdte. Papi jó fej volt és Zsu-ra tukmált egy plusz réteg ruhát ne hogy "baj" legyen. Persze rajtam nem lehet csak út kifogni... ha én le akarok böffenteni valakit, akkor egy plusz ruhácska nem akadály. Azért ennek ellenére Zsuzsi jól viselte a megpróbáltatásokat.

 Ezt követően megjött a három grácia (abcsorrenben) Ági, Orsi és Melinda. Nos Orsitól már korábban kaptam  nevemmel hímzett bodykat. Orsi mondta, hogy kér fényképet amin abban vagyok, de papi olyan feledékeny, hogy erről mindig lemarad. Hát ez van.

(Zsolt és Ildi)

Itt Jártak még Ákos, Ildi és Zsolt is.
Aztán jöttek a nagyhangúak (megintcsak abcrendben) Anett, Laci, Móni és Pista. A megérkezés vicces volt, mert papival lementünk "sétálni" és valahogy Móniék (Pista) elé keveredtünk a vasúthoz. Aztán kicsit később érkeztek meg Anették (Lacival).

(Laci kezében)

Az a lényeg, hogy mindannyian nagyon kedvesek és aranyosak voltak, bár igen fárasztóak is egyben. Komolyan nekem is oda kellett tennem magam, hogy talpon akarom mondani ébren maradjak.

tsá