Kiruccanások

mindenfelé vezetnek.
Azt azt jelenti, hogy a nagy melegben voltunk kinn a Kopaszi gáton, Tapsonyi papival erősített csapatban. Igazából végre elfelejtettük a mózeskosaras babakocsit és a vagány sportos részt aplikáltuk fel a kerekekre. Meleg is volt, kényelmes is volt így simán elaludtam.
De most a kirándulásokról essék egy kis szó, bár folyamatosan erősödöm és a fogacskáim is folyamatosan -hol jobban, hol kevéssé- kínoznak, így a legtöbbször, csak mamin lelek megnyugvást.
Szóval az egyik ilyen kirándulásunk a KSH-Grafikon Napok szombatja volt, ahol rengeteg ismerős és ismeretlen emberrel találkoztam.
Gyakorlatilag kézről-kézre jártam mint azt Péter meg is örökítette.
Viszont ezt a nagy sokadalom igen hamar kifárasztott, meg a fogam is kínzott, így nem töltöttünk kinn túl sok időt a Római parton. Aztán elindultunk a Balatonhoz egészen pontosan Keszthelyre, mert papinak futóversenye volt. Így éltem leghosszabb autókázásában volt részem. Odafelé nem is bírtam végig, így meg is álltunk enni. pontosabban csak Én ettem, mert ugye ez a "legkerdinálisabb" kérdés nálunk, hogy mennyit eszem. Nos kérem jelenlegi tömegem kis híján eléri a nyolc kilogrammot. Szóval étkezés után tovább álltunk és elfoglaltuk a szállásunkat.

 Vicces volt, hogy az esti fürdést nagy kádban végeztük. Végre nem voltam keretek közé szorítva és kedvemre pancsolhattam a vízben. Szerencsére azóta otthon is száműzve lett a "gyerek kád". Sajnos valahogy Papit elszalasztottuk pedig vártunk rá az útvonalon. Aztán nekem megint ennem kellett ;) így már csak a leharcolt papit láttam viszont.
A haza út gyors volt, gyakorlatilag teleportáltunk. Én csak arra emlékszem, hogy betesznek az autóba Keszthelyen, majd a következő pillanatban Itthon szálunk ki.
Másnap kicsit hűvösebb időben megint kinn jártunk a gáton, de most jól elkapott minket az eső. Peti (nagybátyám) és mami kevéssé, ellenben Erik (unokatesóm) és Papi jól eláztak.
Kellett nekik fapapucs ;)

tsá