táplálnak

még pedig hozzá. De mihez?
Hát kérem szépen pörögnek a dolgok, miként én is. Hogy hogyan? Nos a hátamról a hasamra, egyre ügyesebben. De a visszafordulásban még nem vagyok olyan ügyes. Így ahhoz (még) elkél a szülői segítség. Amikor megunom a hason levést a jól bevált sírással adom ezt tudtára a nagybecsűnek. Persze nem is kell sokat várnom. Néha sportot űzök ebből, de anyaáék valahogy nem unják meg.

A másik nagy változás, hogy már nem csak anyatejcsit kapok, hanem a vizecskén kívül mást is.
Almalével kezdtünk aztán pedig őszi lével folytattuk. Persze most már nem csak a levét eszem, hanem a húsát is. Bár nem mindig ízlik egyformán. Tegnap például krumpli főzeléket kaptam, de azt nem kultiváltam annyira.
Szóval zajlik az élet kéremszépen!

tsá