Kimozdultam

, pontosabban kimozdítottak a megszokott környezetemből. Maminak egy kis dolga akadt Zagabo-nál, ahova csak papival tudott elmenni. Mondták, hogy nagyi és nagypapi fognak rám vigyázni, meg hogy autókázni fogunk. Szóval úgy történt, hogy megint abba vér ciki overalba csomagoltak és beszíjaztak egy szűk helyre, amiben "haza jöttem". Igazán kedvesek voltak. Amikor betetettek megint abba mozgó dobozba akkor jöttem rá hogy ez a mocorgó, brummogó izé az autó. Ezt meg is jegyzem magamnak, mert ha ebbe tesznek azzal mindig változás jön. Szóval az autó ringatásában elszenderegtem és amikor ébredtem, akkor mami és papi nem volt sehol sem. Viszont ismerős tutujgatás vett körül. Áhá ők voltak a Tapsonyi nagyszüleim. Igazán nem tudtam mi lesz velem mami nélkül, de remekül elvoltunk. Mozgattak, masszíroztak, tisztába tettek, megetettek, altattak. Egyszóval gondomat viselték. Amikor legközelebb ébredtem, már hallottam mami és papi hangját. Minden féléről beszélgettek, meg persze nekem dödörögtek. Aztán a fényesség, ami kintről áradt befelé megszűnt és megint az autós szerelést adták rám s haza indultunk. Most nem tudtak kiszúrni velem, mert végig figyeltem. Lehet, hogy az a maró érzés a gyomrocskámban segített. Azt nem értem, hogy Ők akik a szüleim, miért nem érzik ezt, De a jól bevált sírással figyelmeztettem őket, hogy jó lenne, ha mami megint megetetne. Miután megértették mit akarok, gyorsan hazaértünk s tisztába tettek, majd megkaptam a vágyaim tárgyát, ami mami része és csökkenti a maró érzést itt benn.Ez volt az első kimozdulásom otthonról.

A héten több alkalommal is voltunk kinn. Valami furcsa billegő szerkenytűbe tuszkolt bele mami valamikor a hét közepén. Kicsi ügyetlen volt, meg nekem is furcsa. Most más cumókát adtak rám a nagy kiruccanáshoz. Kicsit csípte az arcocskámat valami de ettől függetlenül nagyon jó volt. Mint a hallgatózásomból kiderült ez a labilis kényelmes szerkezet a babakocsi.
Az utóbbi napokban így levegőzünk kinn mamival. Aki mellé mindig szegődik valaki, hogy nagymamiék, hol pedig papi.
Na majd még jelentkezem!

Majd el feledtem már majdnem 4 kiló vagyok és ennek majmiék nagyon örülnek. Ebből én csak annyit veszek észre, hogy vannak olyan ruhácskák amikbe nem férek bele. Őrület mi?

tsá

Nyugodt

is tudok ám lenni. A minap én voltam a nyugalom megtestesült mintaképe. Mivel mami és papi szereti amikor arcjátékommal szórakoztatom őket, gondoltam az előző napok sokkolása után megérdemlik ezt az ajándékot tőlem. Így történt, hogy a fürdetés előtt az alábbi előadást produkáltam.

tsá

Csak a mami

az aki megnyugvást hoz nekem ezekben a napokban. Sokat sírok, de hogy miért azt igazán én sem tudom. Nehéz az élet mondja papi és mami is. De látom rajtuk, hogy nem mindig tudják hogyan enyhítsék keservemet. Valahogy az ágyikóm nem jelent biztonságot nekem, pedig a butusok mi mindent kipróbáltak már. Feltettek rá valami szörnyű lebegő dolgot, de ez engem cseppet sem érdekel. Valami furcsa színes bigyót is feltekertek a rácsok közé ami legalább színes. Na szóval most azt találtam ki, hogy nem hagyom abba a sírást amíg magukhoz nem ölelnek és nem ringatnak álomba. De a kis hamisok, mikor elalszom és lankad a figyelmem, mindig a kiságyamba varázsolnak. Csak is varázslat lehet, mert amikor kinyitom a szememet akkor már ott is fekszem, noha semmi ilyen dologra (pl megindul a föld...) nem emlékszem. Ezért manapság sokkal, de sokkal ravaszabb vagyok, mert megjósolhatatlan időközönként kinyitom a szemem és jól ellenőrzöm a nehezen kialakított helyzetem. Ha valami eltérést tapasztalok, úgy a bevált sírást választom. Igaz néha annyira belejövök, hogy nem is veszem észre, hogy már órák óta babusgatnak. Ilyenkor úgy kifáradok, hogy enni sem tudok s jól megfájdul a pocim.
Mostanság az a legújabb amikor sírok, akkor papi énekel nekem. Pontosan nem tudom mit mert ilyenkor be-becsukom a szemeim és elpilledek. De tudom, hogy ez is csak azért van, hogy a figyelmem lankadjon. Amúgy az alváson kívül van ám más elfoglaltságom is, mégpedig anya megfigyelése. Nagyon érdekes dolgokat művel ám. Főleg kajcsi után amikor tele a pocim, akkor lelkesedik fel. Valami olyasmit mond, 'nézd papi vigyorog'. Próbáltam megérteni ezt a vigyorgás dolgot, de még nem tudom mit is kell csinálnom pontosan, hogy mami így örüljön.
Amivel még mindig nem sikerült megbékélnem az az esti fürdés. Igazából nem értem mi ebben a jó, hogy betuszkolnak egy vízzel (mot már tudom, hogy így hívják) töltött fehér helyre megdörgölnek alul felül, közben papi mindenféle zagyvaságot beszél, no meg vér ciki módon gügyög, hogy az után a vizet amit ők tettek rám letöröljék rólam. Talán az egészben a bugyolálásos rész a legjobb, de a ragacsozást (ilyen fehér trutyi amit rámkennek a) azt megint csak nem szeressem.

tsá

Éjszakák és nappalok

telnek s múlnak. Én meg próbálom követni őket. Sajnos mostanában sokat sírok, mert itt benn valami fáj. Főleg az estéim hangosak, bár az utóbbi időben nappal is csak mami ölelésében nyerek nyugalmat. Bár olykor-olykor az ágyikóm is a nyugalom szigete. Ilyenkor se nem látok sem pedig hallok.
A minap meglátogatott minket a Andris dokibácsi. Jól végigtapogatott, de nem úgy ahogy mamiék szoktak, hanem másként. Megint lépegetnem kellett, hogy úúútálom azt! De szerencsére nem kínzott sokáig. Hümmögött meg minden, aztán elrabolta papiékat. Én úgy tettem, mintha aludnék, de persze füleltem. Igaz ennek nem volt sok értelme, mert olyanokat mondott amit én nem értek. Mint pl: D meg K vitaminok, meg gyarapodás. Na mindegy. Amit viszont megértettem, hogy szerinte vékonyka vagyok, többet kellene ennem. Pedig ha tudná mennyi ideig szopizok... igaz ennek egy része csak alibizés, mert olyan jó hunyni egy kicsit mamin. Ilyenkor majdnem olyan mint amikor még a része voltam. Az biztos, hogy mami kicsit kikészült attól amit a dokibácsi mondott, mert éreztem rajta a feszkót, meg azóta nem hagy annyit alukálni.
A legújabb viszont az, hogy minden evés előtt meg után egy furcsa kicsit instabil izére fektetnek. Hát ha ettől ők boldogok legyen, de akkor én meg velük alszom éjjel és punktum. Persze azért nem mindig sikerül ez a hadművelet, mert orvul amikor mélyen alszom visszatesznek a helyecskémre. De reggelre bosszúból jól átpisiltem minden védelmi berendezésen. Igaz kicsit hűvös volt, de megérte. Na csak így szórakázzanak velem!



jaj majd elfelejtettem, az az izé itt a hasamon "kölöcsó" vagy mi egyszer csak eltűnt. helyette kicsi likacska maradt, amit mindig valami porral tüntetnek el előlem. De nem baj, legalább nem nyomja a pelenka ;)

tsá