A kórházban történ egy s más velünk. Végre mamival tölthettem az éjszakát is. Persze meg volt az ára mert megszúrták a karocskámat és valami csípős löttyöt nyomtak bele. Éjjel kicsit kihasználtam mami naivságát, mert minden kis nyekkenésemre magához ölelt. Így elértem azt, hogy maga mellé fektetett abban a zajos ágyban és jót aludtunk. Pontosabban aludtam, mert a karmesteri mozdulataim miatt ő nem sokat aludt.
Aztán reggel nagy volt a sokadalom körülöttünk, mami azt mondta, hogy ma este már az ágyacskámban alhatok. Csak úgy repült az idő amikor egyszer csak megérkezett papi és mami gyorsan a kezébe adott. El is tűnt egy kis időre, de éreztem visszajön hozzánk. Aztán rám adták a saját ruhácskáimat. Hogy milyen kis bénák... hihi akkora rucit hoztak, amibe még valaki belefér. El sem hiszem, hogy valaha jó lesz az nekem. Persze az öltözködés balhét nem szerettem amit ki is nyilvánítottam nekik. De őket ez nem hatotta meg. Azzal vágtak vissza, hogy egy szűk kis helyre szíjaztak be, majd megmozdult velem a világ. Hideget éreztem az arcomon, de közben folyamatosan beszéltek hozzám. Beraktak egy nagy dobozba amiben világos volt, majd brummogó hangot hallottam, és megmozdult a külvilág. Jó volt így elaludtam. Arra eszméltem fel, hogy enyhül s szorítás és lefektetnek, megcirógatnak. Minden esetre nagy volt a nyüzsi, de elpilledtem.
Aztán arra ébredtem, hogy valami belül nagyon mar... hát akkor gyakoroljuk az "E"-zést.
eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeoooooooooeeeeeeeeeeeeeeee
Ez mindig bejön... mint ahogy most is. Mami tisztába tett és adott ennem. Éreztem, most valahogy nem annyira harmonikus a légkör, vitázott is papival.
Nos így telt az első napom itthon,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése