Nos mami mindig csúnyán beszél papival, hogy ezt, meg azt már sokadjára kérte tőle, mégsem csinálta meg. Nekem meg elegendő csak nyiffanom egyet és ő máris ugrik. Nagyon muris, főleg amikor fölém hajol és az mondja "Samu ne less". Gondolom Samu az én vagyok... érdekes, mert amikor még mami pocaklakója voltam akkor először papi Orminak hívott.
Szóval emlékeztek, hogy mondtam, hogyan öltöztettek fel amikor hazahoztak.. nos csak erős idegzetűeknek íme:
Persze tanuljuk egymás szokásait, de én is egyre jobban élvezem a "kinnlétet". Igaz még javarészt csak alszom, de az a szeretet és gondoskodás ami körülvesz, nagyon jó. Szuper amikor hozzájuk bújhatok és érzem Ők is megnyugszanak. Már a fürdés sem olyan kellemetlen mint volt. Papika egyre biztosabban fog a kezében és ma már nem is lógatta bele az orcácskámat vízbe mint tegnap. Megsúgom nektek, hogy a víz alá merülésnél a búvárreflex igazából az ügyetlen szülők miatt marad meg és azért múlik el mert szépen lassan a fürdetők megtanulják hogyan ne fojtsanak vízbe.
tsá
Gratulálok, és kívánok minden szépet és jót! És komolyan: türelmet, kitartást, szeretetet, és még türelmet, na meg türelmet is. Meghozza gyümölcsét. :))
VálaszTörlés