áldozatává lettem. Igaz mami mondta, hogy lesz valami szuri, vagy oltás izé, de nem vettem komolyan a dolgot. Azt éreztem, hogy anya kicsit feszült miatta. Szóval úgy kezdődött a nap mint általában. Felkeltünk, mami megszeretgetett mind mindig, bár kicsit erősebben szorított magához és mondta, hogy ma nagyon ügyesnek és bátornak kell lennem. Szóval volt kaja, meg tutujgatás. Aztán jött az öltözködéses herce-hurca és kezdett mami is pattogósabb lenni mint szokott. Aztán papi beletett a hordozóba és levitt az autóhoz. Kint esett a hó, be is nedvesítette arcocskámat, de papi gyorsan az autó oltalmába helyezett. Aztán megjött mami is és elindultunk. Én szeretem az autókázást, de most alig tartott pár percet és vége is lett. Nem, nem aludtam el! Az után csak úgy pörögtek az események, mert bementünk egy helyre ahol meleg volt és voltak egy páran. Rögtön odajött egy kedves néni és azt mondta papiéknak, hogy a doktorbácsinak sok a dolga kicsit késni fog. Aztán jött egy néni, és mellém fektette a babáját. Húú nagyon nagy volt. Majdnem megijedtem ettől az óriástól. De láttam, hogy mami és papi nagyobbak és nem lettek idegesek, így én is megnyugodtam. Főleg az után, hogy észrevettem az izgő-mozgó lepkéket.
Aztán bejutottunk a dokibácsihoz, aki megvizsgált de aztán valami éles fájdalmat éreztem az egyik, majd másik combocskában. Na ez nem tetszett annyira mint leplék, ezért kicsit elpityeredtem. De azt mondták milyen bátor vagyok így gyorsan abba hagytam a sírást, hátha kiderül mi is az a bátorság. Mondták, hogy nemsokára újra jövök ide. Remélem akkor is bátor leszek ;)
tsá
