óóó ringass el. Mert azt igazán szeretem.
Szeretem az autó ringatását, a babakocsi döcögését, hintám libbenését....
De legjobban mégis azt szeretem, ha valaki felemel, karjába zár, gyengéden ölel és ringat.
Például úgy ahogyan Tapsonyi nagypapi is a képen
Ígérem minden ringatós képről jelentek....
Hogy hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy ma mamival "ringatóban" voltunk. Kicsit furcsa volt a nagy sokadalom, de ahogy a nagy lányok -szerk.:1 év köriliek- körbetáncoltak éreztem, jó helyen vagyok!
tsá.
Életképek, történések, pillanatok felvillantása azért, hogy könnyebben tudjunk emlékezni.
2012. április 16., hétfő
2012. április 14., szombat
Nyúltojás azaz jómagam húsvéti látogatása
a tatái a Nagyszülőknél.
Úgy esett, hogy húsvét hétfőjén Tapsonyiék legfőbb nyúltojása meglátogattuk Mari nagyit és Jani nagypapát. Megint a brummogó jószággal, apa autójával vágtunk neki az útnak. De bármennyire is akartam, ébren maradni az autó álomba ringatott.
Tatán aztán Mari nagyi és Jani nagypapin kívül megismertem dédit is. Na z vicces volt, mert többet sírt mint én. Meg olyan furcsán beszélt. Az biztos, hogy cudar idő volt kinn, de benn a szobában jó meleg. Felváltva őrködtek a beosztottak rám, így igazi kiskirálynak éreztem magam. Kaja után nagypapival apa magára hagyott, aki időnként viccesen horkantott. Azt gyanítom, hogy ő is elaludt. Nagyon gyorsan eltelt a nap és már indultunk is haza.
Persze megint elnyomott a buzgóság. Aztán arra ébredtem, hogy a szekér nem ringatózik tovább alattam. Na de milyen dolog ez? Ezt már nem bírtam tovább cérnával, és éktelen sírásba kezdtem. Amit kitartóan a fürdésig meg is őriztem. Persze a kajcsizás ezt a fegyvert is elvette tőlem, így utána megint álomba szenderültem. Így ért véget az első húsvétom.
tsá
Úgy esett, hogy húsvét hétfőjén Tapsonyiék legfőbb nyúltojása meglátogattuk Mari nagyit és Jani nagypapát. Megint a brummogó jószággal, apa autójával vágtunk neki az útnak. De bármennyire is akartam, ébren maradni az autó álomba ringatott.
Tatán aztán Mari nagyi és Jani nagypapin kívül megismertem dédit is. Na z vicces volt, mert többet sírt mint én. Meg olyan furcsán beszélt. Az biztos, hogy cudar idő volt kinn, de benn a szobában jó meleg. Felváltva őrködtek a beosztottak rám, így igazi kiskirálynak éreztem magam. Kaja után nagypapival apa magára hagyott, aki időnként viccesen horkantott. Azt gyanítom, hogy ő is elaludt. Nagyon gyorsan eltelt a nap és már indultunk is haza.
Persze megint elnyomott a buzgóság. Aztán arra ébredtem, hogy a szekér nem ringatózik tovább alattam. Na de milyen dolog ez? Ezt már nem bírtam tovább cérnával, és éktelen sírásba kezdtem. Amit kitartóan a fürdésig meg is őriztem. Persze a kajcsizás ezt a fegyvert is elvette tőlem, így utána megint álomba szenderültem. Így ért véget az első húsvétom.
tsá
Címkék:
húsvét,
nagyszülők,
Tapsonyi Samu Ábel,
Tata
Hely:
2890 Tata, Nagykert utca
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)