Nyúltojás azaz jómagam húsvéti látogatása

a tatái a Nagyszülőknél.
Úgy esett, hogy húsvét hétfőjén Tapsonyiék legfőbb nyúltojása meglátogattuk Mari nagyit és Jani nagypapát. Megint a brummogó jószággal, apa autójával vágtunk neki az útnak. De bármennyire is akartam, ébren maradni az autó álomba ringatott.

Tatán aztán Mari nagyi és Jani nagypapin kívül megismertem dédit is. Na z vicces volt, mert többet sírt mint én. Meg olyan furcsán beszélt. Az biztos, hogy cudar idő volt kinn, de benn a szobában jó meleg. Felváltva őrködtek a beosztottak rám, így igazi kiskirálynak éreztem magam. Kaja után nagypapival apa magára hagyott, aki időnként viccesen horkantott. Azt gyanítom, hogy ő is elaludt. Nagyon gyorsan eltelt a nap és már indultunk is haza.
Persze megint elnyomott a buzgóság. Aztán arra ébredtem, hogy a szekér nem ringatózik tovább alattam. Na de milyen dolog ez? Ezt már nem bírtam tovább cérnával, és éktelen sírásba kezdtem. Amit kitartóan a fürdésig meg is őriztem. Persze a kajcsizás ezt a fegyvert is elvette tőlem, így utána megint álomba szenderültem. Így ért véget az első húsvétom.

tsá