Státuszjelentés

következik kéremszépen.
Mivel Anyát és Apát kikészítettem, így nem tudták tolmácsolni fejlődésemet. De hát kérem ez ilyen, én még kicsike vagyok. S különben is...
Augusztus óta rengeteg dolog történt velem, azt sem tudom hol kezdjem. De mivel sok a mondani való, így rövid leszek... de csak írásban nem pedig hosszban.
Sokszor voltunk kinn a Kopaszi gáton, bár a nyári nagy melegben inkább csak este levegőztünk.
Sétálgattunk kinn a parkban s amikor elfáradtam a babakocsiban apa a nyakába vett. Amikor nem volt figyelmes akkor doboltam a kopasz fején. Olyan vicces volt a hangja. Azóta is amikor csak lehetőségem van rá akkor eljátszom kugli fején egy szólót. Bár mostanában a fülét is előszeretettel ráncigálom.

Történt olyan is, hogy elmentünk "nyaralni", igaz nem sikerült valami jól, hiszen hamarabb jöttünk haza este, mert én úgy gondoltam koncert turnén vagyunk és nyomattam a "bugit" éjjel-nappal. Bár a jó levegőn el-el pilledtem, talán ezért nem csicsijjáztam éjszaka.
Aztán voltam beteg is, igaz nem sokáig csak pár nap, de megváltozott valami. Hogy mi azt magam sem tudom, de azóta valahogy nem eszem annyit. Mami nagy bánatára nem ízlik a főztje, csak az üvegeset eszem meg és éjjel sokat vagyok megint fenn. Apa maratonfutását sem segítettem, mert egy percnyi pihenőt sem hagytam neki. Csórikám még így is befutott, bár sajnos anya nem vitt ki a befutóra, mert "lógott a lába az esőnek"

Jártunk ki sok felé és szerencsére már nem csak a babakocsiból szemlélem a világot, mert hintázunk, mókázunk is. Igaz még nem járok, de igyekszem igyekszem. Felhúzom magam egyre több mindenen, csak az a baj, hogy hamar elfogy a türelmem és sírással próbálok segítséget kérni butus szüleimtől, akik nem látják mit is szeretnék. Persze Ők azt mondják, ha a hiszti energiáit a felállásba fektetném már rég előrébb járnék.
A mostani hosszú hétvége szuper volt, mert annyi felé jártunk megint hogy csak na.
Voltunk a Margitszigeten ahol a legjobb az volt, hogy megnéztük a minizoot és ott pónilovat simogattam és a kezemből almával etettem. Annyira gáz volt egy két másik anyuka hogy nem merték odaadni a minipaciknak a kaját, pedig nagyobbak voltak nálam!
Aztán voltunk kinn a gáton is, ahol anyáék orvul letettek a fűre. Hát azt nem szertettem eleinte, de a vége felé kezdtem barátkozni vele. Lehet, hogy azért mert kicsit hideg s nyirkos volt?
Voltunk fenn a Gellérthegyen ahol csúszdáztunk is
Voltunk Tatán is Dávidházy nagyiéknál, meg benn anya meg apa dolgozójában.
Most tíz kiló környékén járok, a hozzá tartozó 76 centimmel és 7 fogacskámmal. Kezd kinn megváltozni az idő amikor ma is kinn voltunk valami szurkálta az arcocskámat. Anya meg apa azt mondja, hogy ez a késő ősz és a tél szele. Akármi is nem szertetem annyira.

na tsá!