Gyógyultan, de még pöttyösen

Beporozva

telnek a napjaim.
Igaz szülinapom még nem nyertem vissza teljes fényemet, de ami késik ....
az nem múlik.
Mert miként közelgett a nagy nap, úgy alakultam én is át. Sajnos az esti pancsolásokat apa szigorúan visszafogta, de remélem ennek is vége szakad egyszer és megint megúsztathatom a fürdőt.
De amit ennél is nehezebben bírtam, az a szobafogság volt, amit az előre hozott ajándékok is csak kissé feledtettek velem.
Viszont bizakodva nézek a távolabbi napok felé, mert hétfőn már sétáltunk egy nagyot, sőt ma Dávidházy nagyszülőket is meglátogattuk. Igaz kissé elfáradtam, de jó volt kimozdulni innen. Holnap Tapsonyiék jönnek.

Mondd, hogy nem maradnak hegek!

ÚÚÚÚÚ

Remélem most már kapok cipőt is, mert elegem van abból, hogy zokniban legyek mindenütt. És mi van, ha egy séta folyamán úgy döntök, hogy lábra állok és járok?
Bízom abban hogy (apáék szerint piskóta) lábacskáimra lelünk valami surranót!

Lökj meg apa!

Erőm már a régi!

tsá