Hosszú kihagyás után

ismét megosztok néhány szösszenetet az életemből, csak úgy a történetiség miatt. Sajna házi írnokom nem tüsténkedett amiért meg is kapta a beosztását.
Rengeteg dolog történt velem, talán a fejecskémbe sem fér bele minden, hiszen évszakok teltek el.
De csak szépen sorrendben... (nem ez nem H.L.)
Valahol ott tartottunk, hogy a tavaszba nyúlt télben sétálgattunk nagypapival.... talán emlékeztek még erre... ha nem tessenek visszaolvasni.
Anyával egyre többet sétáltunk úgy, hogy a babakocsit én tolibáltam. Persze lábacskáim még időnként rakoncátlankodtak. A tavaszi szélben a hajacskámat is meg-meg lebbentette a szél amikor ravaszdi ügyességgel (anyát kicselezve) levettem a sapkámat. Egyre többet játszottam a birodalmamban, persze ekkor még a rombolásé volt a főszerep. Imádtam lerombolni mindent amint anya, apa, vagy nagyiék építettek nekem. A mindennapi ütemet persze olykor-olykor megtörte egy-egy esemény, mint apa keresztszüleinek a titokban szervezett házassági évfordulós banzája.
Ez azért is volt még érdekes, mert rengeteg mindenkivel találkoztam ...
Szépen járogattunk apával az uszodába szombatonként. Van olyan foglalkozásvezető akit jobban szeretek, van akit pedig nem, mert fittyet sem hány ránk... akik nem a kezdetektől (1es csoport) járunk és nem tudunk a víz alá merülni. Meg mindig azzal a buborékfújás dologgal jöttek... Hát kérem szépen és a szájacskámmal még nem fújok bubit ... csak mostanában.
Tatai Nagyiék is egyre többször jártak nálunk ...
Aztán májusban kirándultunk a Budakeszi Vadasparkba is, ahol Weisz Fanni kiszúrt magának az állatsimizőben és megkérte anyáékat, hogy had fotózkodjon le velem! Persze apáék lúzerek voltak, mert semmilyen ellenszolgáltatást nem kértek ... így most nincs nekem sem közös képem vele.A jó idő beköszöntével sokat mókáztunk lenn a téren anyával és a többi velem egyidős gyerkőccel. Egyre jobban meg kedveltem a motoromat is és ki nem állhattam amikor más ült rá, hogy hajtson egy kicsit. Kit érdekelt, hogy nem használtam, mert a "rohangálással", vagy homokszórással voltam elfoglalva? Az enyém és kész.
Aztán anya belekezdett egy paradicsomültetvényes sztoriba, amit az erkélyen akart volt prezentálni. Aminek az lett a következménye, hogy még inkább száműzve lettem a onnan. De látnátok csak, mennyit evett meg belőle ... haha, azzal is jobban járt volna, ha engedi nekem leszedni az összeset...
Sokat sétáltunk a kopaszi gáton, a Feneketlen tónál. De volt olyan is a nyáron, hogy apa külön programra vitt. Fogasoztunk, meg gyernekvasútaztunk, de olyan is volt, amikor libegőzni mentünk.
Voltunk Keszthelyen is pár napot, persze azért, mert apa futott (mi másért). Aztán ott ért kiscsinyke baleset, mert lábacskáim megint összekuszálódtak miközben én futattam volna és persze jól elestem. Ez még nem lett volna baj, csak a fogacskáimmal jól kiluggattam a száma szélét, amiből jönni kezdett a vér. Persze nem hagytam letisztogatni, így úgy néztem ki, mint aki csokifagyit evett. Az erről készült képet a ti érdeketekben nem adjuk közre, viszont vigasztalásul egy kopaszigátas fagyimajszolóst kaphattok... de csak ha rendesek lesztek és megeszitek az ebédeteket!

Felfedeztük a Tétényi kastély melletti játszóteret, viszont sajnos csak ritkán vettük arra az irányt, pedig jó móka volt ott is szaladgálni, hajtania rugós csikólovat, csúszkálni a várból.
Majd innen folytatom ... apa ígéri különben ....


TSÁ