Oázis

lett az otthonhunból ( apa vendég írása)
Úgy történt, hogy mint tudjátok, 2016.02.13-án 35hét plusz pár napra megszülettek halacskáink.
Ők igazi szerelem gyerkőcők mint mondani szokták. Nem terveztük, csak úgy jöttek. Na jó nem  a semmiből, de tényleg.
Sokk nem ért, inkább csak meglepetésként hatott ránk a tény, hogy ismét gyarapodik a családunk....
Na de ez már történelem. Ami a napjainkat illeti, eléggé küzdősek. Főként úgy, hogy Maja ("A" baba) és Titusz ("B" baba) már hetek óta velünk vannak. Szépen cseperednek, mára már mid a ketten átlépték a három kilogrammot. Szépen fejlődnek anyának hála, aki hősiesen eteti Őket magából.
Ma volt itt Kriszta (laktációs tanácsadó) akit mellesleg imádunk és AranyAnya díjat is nyert 2015-ben. Természetesen segített ismét a kínzó "kötelességen" enyhíteni. Hála és köszönet érte ismét, csak úgy mint Samu esetén.
Na de visssza az "óázisra". Van két új jövevényünk, akik szöges ellentétei egymásnak, csak úgy mint a két bátyjuk. Titusz aki pocaklakóként olyan izgága volt hogy dokumentáltan minden vizsgálatkor más és más pozícióban volt; utolsó napon is csinált egy "seggrearcot", kinnt maga a "ZeN" addig a benti nyugodt kisasszony pedig kint Zengő becenevet kapja tőlünk.
Nappal szépen szinkronban vannak, de estére szétcsúsznak.
Érdekes, hogy nappal mennyire kellenek egymásnak, éjjel nincs a nagy szerelem.
Amikor alszanak, mindig valamelyik bújik a másikához. Kíváncsi leszek meddig "játszik" ez majd.
Meglátjuk, meglátjuk.
Egy biztos kemény a helyzet.
(TamsA)