Képzeljétek el, hogy már a harmadik napja itthon vagyunk, akármit is jelentsen az itthon szó. A mami mondogatta nekünk, hogy legyük türelemmel, nemsokára haza megyünk.
Igen meg azt is mondta, hogy majd apa jön értünk és haza visz minket, ha a dokinénik is így gondolják. És tényleg egy nap jött apa (vagy kicsoda) és megkezdődött a szekatúra.
Bele préseltek minket ormótlan nagy ruciba kékbe az öcsit engem meg rózsaszínbe, aztán meg egy általuk hordozónak hívott micsodába.
És akkor megindultak velünk a világ... éreztem a hideget az arcomon, majd a ringatózástól elaludtam.
Én próbáltam éber lenni, de csak pár dologra emlékszem. Arra bizonyosan, hogy egy berregő dobozba tettek aminek igen furcsa szaga volt. De aztán én is álomba szenderültem. Egyszer másként mozdult a világ és megint hideget éreztem az arcomon, most rövid ideig, aztán megint meleg helyre kerültünk.
Itt valaki hangosan dübörögve közelített felénk és össze vissza puszilgatott minket a nővérkémmel együtt. Aztán mami rászólt: "Zsombi elég legyen.."Felvittek minket a "szobácskánkba" és anya azt mondta ez itt a tietek, De nekem jobban tetszik ahol anya etet minket.
Ja ezért mindenféle trükköt kell közösen alkalmaznunk, hogy a nagy ágyon aludhassunk. Az első éjjel nekem sikerült kibuliznom, hogy anyán pihenhessek. De Titusz is ügyesen bevette apa hasát éjszakára.
Anya azt mondja nem lesz ez így mindig, de hiszem ha látom. Bár lehet hogy igaza lesz mert a fürdést sem sikerült el szabotálni, mert apa pikk-pakk megfürdetett mind a kettőnket.
Hűű én azt nagyon nem szerettem ám!
Szóval telnek a napok hapsikáim.. majd jelentkezünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése