Egy nap

már mögöttünk van hapsikáim!
Hát nem semmi versenyt futottunk a nővérkémmel, de végül akár hogy is mocorogtam, pörögtem, forogtam nem tudtam tőle visszavenni a nyerő helyet. Gondoltam jó fej leszek a kis csajjal és kicsit átadom neki a tuti helyet, de őnagysága nem adta vissza többé nekem, Így sikerült Neki először napvilágot;uhúúú lámpavilágot látnia. Az biztos, hogy itt kint más a helyzet, nincs olyan jó meleg, de a kedves hang, amely annyiszor beszélt hozzánk, nyugtatgatott minket sokat van velünk. Azt mondja én vagyok a Ti mamitok. Jól hangzik bármit jelentsen is ez.
Az öcskössel egyet kell értenem, de hát minek adta át a helyet ha nem gondolta komolyan. Most már így alakult ezzel kell megbarátkoznunk. Az biztos, hogy nagy volt a felfordulás tegnap. A legrosszabb az volt, hogy egy szűk folyosón kellett átpréselődni, és akkor elkapták a fejecskémet és kihúztak a hidegre.
Nekem sem volt könnyű dolgom, mert a nagy pörgésben kicsit a kocsányomat magam elé gyűrtem, ezzel nehezítve meg a dolgomat. Nagy volt ám a taszigálás. Hiába volt jó meleg bent, hiányzott a tesó közelsége, így engedtem az erőszaknak és én is megindultam utána a napvilágra.

Képzeljétek, megfürdettek minket, meg csövecskéket dugdostak mindenhova ami furcsán sziszegett. Végül jól becsavartak valami meleg dologba és így megint szűkösebb lett, a hely, ami ismerős volt és megnyugtató. Aztán felkaptak és valami olyasmit mondtak, itt az apukátok. Tényleg valami ismerős zengésű hang szólt hozzánk és ringatott minket ismét álomba.
Nagyon elfáradtunk így alszunk sokat, bár az a kedves hang ami olyan sokáig beszélt hozzánk időről időre felkelt minket és valami szopizásról fecseg.
Nekem nagyon bejön ez a dolog, csak még nem tudom hogyan is kellene ezt hatékonyan csinálni.
Én mindig elalszom, de időről időre felkeltenek.
Szóval így vagyunk hapsikáim!