Képem is van hozzá

igaz még nem olyan nagy mint papinak, de az már biztos, hogy olyan képességeim vannak ami maminak nincs meg. Hogy mi is ez?
Nos mami mindig csúnyán beszél papival, hogy ezt, meg azt már sokadjára kérte tőle, mégsem csinálta meg. Nekem meg elegendő csak nyiffanom egyet és ő máris ugrik. Nagyon muris, főleg amikor fölém hajol és az mondja "Samu ne less". Gondolom Samu az én vagyok... érdekes, mert amikor még mami pocaklakója voltam akkor először papi Orminak hívott.
Szóval emlékeztek, hogy mondtam, hogyan öltöztettek fel amikor hazahoztak.. nos csak erős idegzetűeknek íme:

Persze tanuljuk egymás szokásait, de én is egyre jobban élvezem a "kinnlétet". Igaz még javarészt csak alszom, de az a szeretet és gondoskodás ami körülvesz, nagyon jó. Szuper amikor hozzájuk bújhatok és érzem Ők is megnyugszanak. Már a fürdés sem olyan kellemetlen mint volt. Papika egyre biztosabban fog a kezében és ma már nem is lógatta bele az orcácskámat vízbe mint tegnap. Megsúgom nektek, hogy a víz alá merülésnél a búvárreflex igazából az ügyetlen szülők miatt marad meg és azért múlik el mert szépen lassan a fürdetők megtanulják hogyan ne fojtsanak vízbe.

tsá

Szokjuk egymást

mamival és papival. Érdekesek a körülmények, nem olyan sima és nyugodt minden mint a mami hasában. Nekem minden új, a fények, a szagok, a hangok. Na jó, mami és papi hangja az nem, meg a rikoltozó lényé sem, bár ilyen élesen soha nem hallottam. Igazából az elmúlt két napban nem sok minden történt, csak annyi, hogy folyatom a harcot a közös alvásokért. Mamika háromféle módon próbál etetni, jobb és bal cici illetve műcici. Az igazat megvallva a műcickóval van legkönnyebb dolgom, de azt nem kapom meg csak a végén. Mami azt mondja, hogy ne szokjak hozzá, mert ez csak átmeneti állapot.
Tegnap este megvolt az első közös fürdésünk is. Papi nagyon mókás volt, ahogy próbál a bizonytalan kezével víz felett tartani. Persze én sem könnyítettem meg a dolgát, mert icergtem-ficeregtem a kezében. De azért mamival összefogva legyűrtekAz este megint előadtam a magánszámom, de lehet, hogy kicsit túlspiláztam, mert hajnali három után már csak a saját ágyikómba tettek.
Reggel kicsit feszült volt a hangulat, de simán ment a kajálás, aztán jött egy néni, kicsit furcsa volt. Papiékkal duruzsoltak valamit a másik "zajos" szobában, majd bejött beszélt hozzám, meg mamihoz. Levetkőztettek, és végig vizslatott. Biztos csinált már ilyent, mert gyors volt, nem úgy mint az én kezdő szüleim. Aztán papper magára hagyott minket és amikor nagy sokára visszajött, azt mondta, hogy megvannak az első hivatalos okmányaim. Igaz az nem tudom, hogy mi az az okmány de ha papi mondja akkor biztos fontos. Repült a nap és már megint a fürdésre keltettek. Háááát ezt nemszeretem annyira. De az jó, hogy ilyenkor mami és papi is körülöttem sürög. Ma már ügyesebb volt papi is.
Na a végére azért mégis meghagytam a nap poénját, mert amikor mami tisztába tett papi távolléte alatt, ahogy hajlítgatott jól lepisiltem mindent ... hihi... igaz a saját fejecskémet is...

Na jóéjt! Mára ennyi ....
S.

Itthoooon

vagyunk.
A kórházban történ egy s más velünk. Végre mamival tölthettem az éjszakát is. Persze meg volt az ára mert megszúrták a karocskámat és valami csípős löttyöt nyomtak bele. Éjjel kicsit kihasználtam mami naivságát, mert minden kis nyekkenésemre magához ölelt. Így elértem azt, hogy maga mellé fektetett abban a zajos ágyban és jót aludtunk. Pontosabban aludtam, mert a karmesteri mozdulataim miatt ő nem sokat aludt.
Aztán reggel nagy volt a sokadalom körülöttünk, mami azt mondta, hogy ma este már az ágyacskámban alhatok. Csak úgy repült az idő amikor egyszer csak megérkezett papi és mami gyorsan a kezébe adott. El is tűnt egy kis időre, de éreztem visszajön hozzánk. Aztán rám adták a saját ruhácskáimat. Hogy milyen kis bénák... hihi akkora rucit hoztak, amibe még valaki belefér. El sem hiszem, hogy valaha jó lesz az nekem. Persze az öltözködés balhét nem szerettem amit ki is nyilvánítottam nekik. De őket ez nem hatotta meg. Azzal vágtak vissza, hogy egy szűk kis helyre szíjaztak be, majd megmozdult velem a világ. Hideget éreztem az arcomon, de közben folyamatosan beszéltek hozzám. Beraktak egy nagy dobozba amiben világos volt, majd brummogó hangot hallottam, és megmozdult a külvilág. Jó volt így elaludtam. Arra eszméltem fel, hogy enyhül s szorítás és lefektetnek, megcirógatnak. Minden esetre nagy volt a nyüzsi, de elpilledtem.
Aztán arra ébredtem, hogy valami belül nagyon mar... hát akkor gyakoroljuk az "E"-zést.
eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeoooooooooeeeeeeeeeeeeeeee
Ez mindig bejön... mint ahogy most is. Mami tisztába tett és adott ennem. Éreztem, most valahogy nem annyira harmonikus a légkör, vitázott is papival.

Éjszaka volt kicsit nehéz, mert én másfél óránként ébresztettem a kiszolgáló személyzetet. Persze megint bejött az, hogy hajnali három órás kajcsi után ha letettk nem hagytam abba a sírást. Így nagyot alhattam mami hasán majd mami és papi között. Végre senki ne ébresztett fel a buta szabályok miatt.
Nos így telt az első napom itthon,

Ittvagyóóóóóóók

egy elektronikus napló amit még egy darabig apu vezet és a tisztelt olvasó ebből értesülhet miket élek meg.


2011.12.25-én Karácsony hajnali órájában (03:09) Csabi bácsi, Picúr néni és Eszti néni segítségével jöttem világra.
Nagyon megijedtem és a felém áradó fényt illetve a didergető hideget hangos sírással próbáltam elűzi. Még az ismerős hangok (anya szívdobogása, reszkető hangja, apa hangja) sem tudott megnyugtatni annyira, hogy abba hagyjam a sírást. Hát még apa ismerősnek tűnő hangja felől villanások is látszódtak ami tovább fokozta reszketésemet. Kis idő múlva éreztem, hogy valami nagyon hideg elvág anyukámtól. Ezek után egy puha, de biztos kéz elszakított a környezetemtől, megint fáztam és olyasmi közegbe helyeztek ahol eddig úszkálhattam. Igaz az utóbbi időben valahogy összement a fészkem. De ez nem volt valami megnyugtató és kicsit hideg is volt. Aztán szerencsére ez is véget ért és én ettől megnyugodtam és elhallgattam. Tettek velem ezt-azt. Valami labilis helyre tettek néhány pillanatra, majd olyasmit tettek a fej búbomtól a talpacskámig amivel szívesen játszottam a korábbi helyemen. Hihihi azzal szórakoztam, hogy húzogattam s ettől mami mindig viccesen szólt rám. De ez sem tartott sokáig és hiába kapálóztam nem tudtam megszerezni. Utána valami sziszegős dolgot dugdostak le a nózimba meg a számba. Vicces volt a hangja, meg kicsit csikizett is. Aztán valami másik bőrt kaptam magam köré, meg szorosan bebugyoláltak. Ekkor megint megváltozott a környezet kicsit bizonytalanul magához ölelt apa. Ismerős és megnyugtató volt a hangja. Ringatóztam mint mami hasában. Ez jó volt, de annyira mint amikor megint mamihoz tettek és megpróbáltak belegyömöszölni valamit a pofimba. Pedig pihenni szerettem volna, így nem igen hagytam magam, cuppogtam párat majd elszenderültem. Arra emlékszem halványan, hogy megint felnyalábolnak és zötyögős szerkezetre tesznek. Elhalkultak az ismerős hangok és kellemes meleg helyre kerültem.
Aztán arra ébredtem, hogy maminál vagyok, ő cirógat és mesél nekem, de olyan fáradt voltam hogy aludtam. Aztán valami furcsa ragacsos dolog jött ki belőlem, orromon számom. Nagyon megijedtem, főleg azért, mert megint nem éreztem mamit magam körül, azután elaludtam. Bár mami hiányzott jól esett a pihenés.