Már 3 napja

Itthon vagyunk tisztelt nagyérdemű és ezzel egy hetesek lettünk!
Képzeljétek el, hogy már a harmadik napja itthon vagyunk, akármit is jelentsen az itthon szó. A mami mondogatta nekünk, hogy legyük türelemmel, nemsokára haza megyünk.
Igen meg azt is mondta, hogy majd apa jön értünk és haza visz minket, ha a dokinénik is így gondolják. És tényleg egy nap jött apa (vagy kicsoda) és megkezdődött a szekatúra.
Bele préseltek minket ormótlan nagy ruciba kékbe az öcsit engem meg rózsaszínbe, aztán meg egy általuk hordozónak hívott micsodába.
És akkor megindultak velünk a világ... éreztem a hideget az arcomon, majd a ringatózástól elaludtam.
Én próbáltam éber lenni, de csak pár dologra emlékszem. Arra bizonyosan, hogy egy berregő dobozba tettek aminek igen furcsa szaga volt. De aztán én is álomba szenderültem. Egyszer másként mozdult a világ és megint hideget éreztem az arcomon, most rövid ideig, aztán megint meleg helyre kerültünk. 
Itt valaki hangosan dübörögve közelített felénk és össze vissza puszilgatott minket a nővérkémmel együtt. Aztán mami rászólt: "Zsombi elég legyen.."
Felvittek minket a "szobácskánkba" és anya azt mondta ez itt a tietek, De nekem jobban tetszik ahol anya etet minket.
Ja ezért mindenféle trükköt kell közösen alkalmaznunk, hogy a nagy ágyon aludhassunk. Az első éjjel nekem sikerült kibuliznom, hogy anyán pihenhessek. De Titusz is ügyesen bevette apa hasát éjszakára.
Anya azt mondja nem lesz ez így mindig, de hiszem ha látom. Bár lehet hogy igaza lesz mert a fürdést sem sikerült el szabotálni, mert apa pikk-pakk megfürdetett mind a kettőnket.
Hűű én azt nagyon nem szerettem ám!
Szóval telnek a napok hapsikáim.. majd jelentkezünk.

Egy nap

már mögöttünk van hapsikáim!
Hát nem semmi versenyt futottunk a nővérkémmel, de végül akár hogy is mocorogtam, pörögtem, forogtam nem tudtam tőle visszavenni a nyerő helyet. Gondoltam jó fej leszek a kis csajjal és kicsit átadom neki a tuti helyet, de őnagysága nem adta vissza többé nekem, Így sikerült Neki először napvilágot;uhúúú lámpavilágot látnia. Az biztos, hogy itt kint más a helyzet, nincs olyan jó meleg, de a kedves hang, amely annyiszor beszélt hozzánk, nyugtatgatott minket sokat van velünk. Azt mondja én vagyok a Ti mamitok. Jól hangzik bármit jelentsen is ez.
Az öcskössel egyet kell értenem, de hát minek adta át a helyet ha nem gondolta komolyan. Most már így alakult ezzel kell megbarátkoznunk. Az biztos, hogy nagy volt a felfordulás tegnap. A legrosszabb az volt, hogy egy szűk folyosón kellett átpréselődni, és akkor elkapták a fejecskémet és kihúztak a hidegre.
Nekem sem volt könnyű dolgom, mert a nagy pörgésben kicsit a kocsányomat magam elé gyűrtem, ezzel nehezítve meg a dolgomat. Nagy volt ám a taszigálás. Hiába volt jó meleg bent, hiányzott a tesó közelsége, így engedtem az erőszaknak és én is megindultam utána a napvilágra.

Képzeljétek, megfürdettek minket, meg csövecskéket dugdostak mindenhova ami furcsán sziszegett. Végül jól becsavartak valami meleg dologba és így megint szűkösebb lett, a hely, ami ismerős volt és megnyugtató. Aztán felkaptak és valami olyasmit mondtak, itt az apukátok. Tényleg valami ismerős zengésű hang szólt hozzánk és ringatott minket ismét álomba.
Nagyon elfáradtunk így alszunk sokat, bár az a kedves hang ami olyan sokáig beszélt hozzánk időről időre felkelt minket és valami szopizásról fecseg.
Nekem nagyon bejön ez a dolog, csak még nem tudom hogyan is kellene ezt hatékonyan csinálni.
Én mindig elalszom, de időről időre felkeltenek.
Szóval így vagyunk hapsikáim!

Nagy család lettünk,

mivel megszülettek a legkisebb Tapsifülesek is.
Igen többes szám, mert ketten vannak. Maja és Titusz.
Ha számmisztikában utaznék csak kapkodnám a fejemet, mert illik -már nem- piciny családunkra mind Fibonacci  (0,1,1,2 ) mind a kettő hatvány sorozat (1, 2, 4) első pár eleme.
Kicsomagolva: Sokáig vártunk a gyerekre (0), majd megérkezett Samunk (1), rá két évre Zsombor (1) és a bónuszbrigád; Maja és Titusz (2), így gyermekeink száma rendre 1, 2, 4 lett (gyk.: 1=2^0, 2=2^1, 4=2^2)


Nem volt fáklyás menet, de ezt is legyűrtük. Anita igazán fantasztikus volt! miként a csapat is akik jelen voltak a természetes szülésnél. Már korábban mondta a szülész orvosunk, hogy sokan leszünk, mivel az ikres szülésnél ez a protokoll, no meg oktató kórház és ikres várandósságnál nem jellemző a természetes szülés. Azt kell mondjam, hogy a diszkréció ennek ellenére  maximális volt, akinek nem volt tevőleges dolga, az szinte fel sem tűnt. Amikor viszont kellett akkor akinek dolga volt menten mozdult és profi módon tette a dolgát. Kicsit vicces volt a kispadról a biztató beszólásokat hallani, de a jó szándék volt mögötte. Amint lehetett a szoba ismét kiürült és a szülészünkkel -Milián Csaba- és bábánkkal (ő hívja így magát) -Mészáros Erzsébet alias Picur- maradtunk csak.

A kicsiket amint lehetett megkaptam, sajnos nem lehetett őket rögtön cicivel kínálni. Utána elvitték Őket és kettesben maradtunk. Egy jó óra elteltével visszakaptuk a drágáinkat és felváltva megismerkedtek az anyukájukkal most már kívülről is.
Maga a szülés gyorsan, apróbb komplikációval zajlott, mert Titusz -a pörgő bajnok- addig ügyeskedett, míg a köldökzsinórját jól maga elé gyűrte. Ezért volt egy kis sürgés-forgás és Majával ellentétben nem én szakíthattam el az anyukájától, kapott egy kis oxigént, de ezek ellenére azt mondták minden Renben. Azért az apgar értékekre kíváncsi leszek ... gondolom : 9-10 ill 7-10.
Hajrá halacskák!