Gyógyultan, de még pöttyösen

Beporozva

telnek a napjaim.
Igaz szülinapom még nem nyertem vissza teljes fényemet, de ami késik ....
az nem múlik.
Mert miként közelgett a nagy nap, úgy alakultam én is át. Sajnos az esti pancsolásokat apa szigorúan visszafogta, de remélem ennek is vége szakad egyszer és megint megúsztathatom a fürdőt.
De amit ennél is nehezebben bírtam, az a szobafogság volt, amit az előre hozott ajándékok is csak kissé feledtettek velem.
Viszont bizakodva nézek a távolabbi napok felé, mert hétfőn már sétáltunk egy nagyot, sőt ma Dávidházy nagyszülőket is meglátogattuk. Igaz kissé elfáradtam, de jó volt kimozdulni innen. Holnap Tapsonyiék jönnek.

Mondd, hogy nem maradnak hegek!

ÚÚÚÚÚ

Remélem most már kapok cipőt is, mert elegem van abból, hogy zokniban legyek mindenütt. És mi van, ha egy séta folyamán úgy döntök, hogy lábra állok és járok?
Bízom abban hogy (apáék szerint piskóta) lábacskáimra lelünk valami surranót!

Lökj meg apa!

Erőm már a régi!

tsá

Hívójelem: barika

szombat

mondom beeeee !!  beee !!
Hogy miért? nos azért mert világ csodájára bárányhimlős lettem ...
Hogy hogyan viselem? nos változóan. pénteken még csak pár pöttyöm volt mutatóban, de fejlődünk...







tsá

vasárnap

Státuszjelentés

következik kéremszépen.
Mivel Anyát és Apát kikészítettem, így nem tudták tolmácsolni fejlődésemet. De hát kérem ez ilyen, én még kicsike vagyok. S különben is...
Augusztus óta rengeteg dolog történt velem, azt sem tudom hol kezdjem. De mivel sok a mondani való, így rövid leszek... de csak írásban nem pedig hosszban.
Sokszor voltunk kinn a Kopaszi gáton, bár a nyári nagy melegben inkább csak este levegőztünk.
Sétálgattunk kinn a parkban s amikor elfáradtam a babakocsiban apa a nyakába vett. Amikor nem volt figyelmes akkor doboltam a kopasz fején. Olyan vicces volt a hangja. Azóta is amikor csak lehetőségem van rá akkor eljátszom kugli fején egy szólót. Bár mostanában a fülét is előszeretettel ráncigálom.

Történt olyan is, hogy elmentünk "nyaralni", igaz nem sikerült valami jól, hiszen hamarabb jöttünk haza este, mert én úgy gondoltam koncert turnén vagyunk és nyomattam a "bugit" éjjel-nappal. Bár a jó levegőn el-el pilledtem, talán ezért nem csicsijjáztam éjszaka.
Aztán voltam beteg is, igaz nem sokáig csak pár nap, de megváltozott valami. Hogy mi azt magam sem tudom, de azóta valahogy nem eszem annyit. Mami nagy bánatára nem ízlik a főztje, csak az üvegeset eszem meg és éjjel sokat vagyok megint fenn. Apa maratonfutását sem segítettem, mert egy percnyi pihenőt sem hagytam neki. Csórikám még így is befutott, bár sajnos anya nem vitt ki a befutóra, mert "lógott a lába az esőnek"

Jártunk ki sok felé és szerencsére már nem csak a babakocsiból szemlélem a világot, mert hintázunk, mókázunk is. Igaz még nem járok, de igyekszem igyekszem. Felhúzom magam egyre több mindenen, csak az a baj, hogy hamar elfogy a türelmem és sírással próbálok segítséget kérni butus szüleimtől, akik nem látják mit is szeretnék. Persze Ők azt mondják, ha a hiszti energiáit a felállásba fektetném már rég előrébb járnék.
A mostani hosszú hétvége szuper volt, mert annyi felé jártunk megint hogy csak na.
Voltunk a Margitszigeten ahol a legjobb az volt, hogy megnéztük a minizoot és ott pónilovat simogattam és a kezemből almával etettem. Annyira gáz volt egy két másik anyuka hogy nem merték odaadni a minipaciknak a kaját, pedig nagyobbak voltak nálam!
Aztán voltunk kinn a gáton is, ahol anyáék orvul letettek a fűre. Hát azt nem szertettem eleinte, de a vége felé kezdtem barátkozni vele. Lehet, hogy azért mert kicsit hideg s nyirkos volt?
Voltunk fenn a Gellérthegyen ahol csúszdáztunk is
Voltunk Tatán is Dávidházy nagyiéknál, meg benn anya meg apa dolgozójában.
Most tíz kiló környékén járok, a hozzá tartozó 76 centimmel és 7 fogacskámmal. Kezd kinn megváltozni az idő amikor ma is kinn voltunk valami szurkálta az arcocskámat. Anya meg apa azt mondja, hogy ez a késő ősz és a tél szele. Akármi is nem szertetem annyira.

na tsá!

Anya az ilyen.....................

anya vengégblogja
 
TSÁ 1, azaz egyetlen dologgal tud kihozni a sodromból. Mi ez? Az EVÉS. :o))
TSÁ az üveges bébiételeket nem hajlandó megenni. Anyai szívem repes, hogy a hazai általam készített ételeket megeszi.

Az idegborzolás hétfőn vette kezdetét. Borsófőzeléket készítettem, nettó 1 órán át pürésítettem, a konyhát is........................ Királyfi reakciója az első falat után az arcára volt írva, második falat nem volt, egy zabszemet sem lehetett volna a szájába belepréselni. Anya, mivel állandóan aggódik, hogy a gyerek éhezik, sebaj felkiáltással elkészítette Őfensége egyik kedvencét tökfőzeléket, hát ez sem jött be. Anya nem és nem adja fel, elkészíti a másik kedvencét répafőzelék. TSÁ arckifejezése, most ez komoly, na ne..............
Anya sóhajt egyet és nekiáll meggyfőzeléket csinálni, Samu makacsul ellenáll.......................Anya borzasztó ideges, felhívja apát és közli a gyerek éhen fog halni és utána sértetten duzzog. Majd miután közölte a kialakult helyzetről a véleményét TSÁ-val, amin ő rendkívül jókat mosolygott, paradicsomos krumplit főzött. Igen, imádta. Azóta sem eszik mást........................ Mielőtt megfogalmazódna a kérdés miért nem ezzel kezdtem..........................Nos, másfél hétig ezt ette.

Zárójelben két dolog:

1. Tapsonyi nagyi mindenkinek kétszer szed minimum. Míg nem volt gyermekem, nem értettem. Már értem, félek én rosszabb leszek.

2. A sors mindent visszaad. Dávidházy nagymama szerint, kiskoromban csak a sütőtököt voltam hajlandó megenni. Állítólag minden más ételt visszaköptem rá. Köszönöm, hogy Samu legalább ezt nem teszi. :o))

Anya.


Ja, mielőtt anya elfelejti üzenem mindenkinek PARADICSOMOSKRUMLI NYAMI!!  (tsá)

héthónaposan

Nem ülök, csak úgy odatámasztottak,
vagy odafotósoppoltak (gimpeltek?)
ki ki döntse L

sem változott sokat (egyenlőre) behatárolt éltem. Bár a "kunsztok" száma amikkel el-el kápráztatom környezetem napról-napra gyarapodik, miként én is.
Bár anya szerint lehetnék igazán már 9 kg felett is, de nem értem mit akar amikor már a mostani kilenc felé kocogó aprócska testemet is nehezen cipeli fel a negyedik emeletre. Persze tán emlékeztek arra, hogy korábban arról számoltam be nektek, hogy azzal szórakoztatom magam, hogy a hasamra fordulok és a körülöttem levőket ugráltatom a visszaúthoz. Kérem szépen ezt már nem művelem olyan gyakran, mert villám sebességével fordulok hátamról a hasamra s vissza. Mivel ez igen jól megy, így feltaláltam a gördülve közlekedést megspórolva a kúszást. Bár anya szerint már kukacoló mozgást teszek, apa szerint a fürdőkádban pedig siklóként kúszok, ezt még nem tudom hova tenni, de ez is majd alakul valahogyan ...
Egyenlőre 7 hónap tapasztalattal majd 9 kilóval, 2 előbújt alsó fogacskával, mindenféle kajával megismertetve (alma, barack, cékla, krumpli, sütőtök, tök, sárgarépa, 1 falat pipihusi apától kiimátkozva -nyam-), feszülő, égő, irtózatosan fájó felső fogínnyel nézek a szép jövőm elé.
-tsá-

ui.: Anya azt üzeni a fogtündérnek, hogy ha találkozik vele biztosan kinyírja.
ui2.: Apa is bólogat..

táplálnak

még pedig hozzá. De mihez?
Hát kérem szépen pörögnek a dolgok, miként én is. Hogy hogyan? Nos a hátamról a hasamra, egyre ügyesebben. De a visszafordulásban még nem vagyok olyan ügyes. Így ahhoz (még) elkél a szülői segítség. Amikor megunom a hason levést a jól bevált sírással adom ezt tudtára a nagybecsűnek. Persze nem is kell sokat várnom. Néha sportot űzök ebből, de anyaáék valahogy nem unják meg.

A másik nagy változás, hogy már nem csak anyatejcsit kapok, hanem a vizecskén kívül mást is.
Almalével kezdtünk aztán pedig őszi lével folytattuk. Persze most már nem csak a levét eszem, hanem a húsát is. Bár nem mindig ízlik egyformán. Tegnap például krumpli főzeléket kaptam, de azt nem kultiváltam annyira.
Szóval zajlik az élet kéremszépen!

tsá

Kiruccanások

mindenfelé vezetnek.
Azt azt jelenti, hogy a nagy melegben voltunk kinn a Kopaszi gáton, Tapsonyi papival erősített csapatban. Igazából végre elfelejtettük a mózeskosaras babakocsit és a vagány sportos részt aplikáltuk fel a kerekekre. Meleg is volt, kényelmes is volt így simán elaludtam.
De most a kirándulásokról essék egy kis szó, bár folyamatosan erősödöm és a fogacskáim is folyamatosan -hol jobban, hol kevéssé- kínoznak, így a legtöbbször, csak mamin lelek megnyugvást.
Szóval az egyik ilyen kirándulásunk a KSH-Grafikon Napok szombatja volt, ahol rengeteg ismerős és ismeretlen emberrel találkoztam.
Gyakorlatilag kézről-kézre jártam mint azt Péter meg is örökítette.
Viszont ezt a nagy sokadalom igen hamar kifárasztott, meg a fogam is kínzott, így nem töltöttünk kinn túl sok időt a Római parton. Aztán elindultunk a Balatonhoz egészen pontosan Keszthelyre, mert papinak futóversenye volt. Így éltem leghosszabb autókázásában volt részem. Odafelé nem is bírtam végig, így meg is álltunk enni. pontosabban csak Én ettem, mert ugye ez a "legkerdinálisabb" kérdés nálunk, hogy mennyit eszem. Nos kérem jelenlegi tömegem kis híján eléri a nyolc kilogrammot. Szóval étkezés után tovább álltunk és elfoglaltuk a szállásunkat.

 Vicces volt, hogy az esti fürdést nagy kádban végeztük. Végre nem voltam keretek közé szorítva és kedvemre pancsolhattam a vízben. Szerencsére azóta otthon is száműzve lett a "gyerek kád". Sajnos valahogy Papit elszalasztottuk pedig vártunk rá az útvonalon. Aztán nekem megint ennem kellett ;) így már csak a leharcolt papit láttam viszont.
A haza út gyors volt, gyakorlatilag teleportáltunk. Én csak arra emlékszem, hogy betesznek az autóba Keszthelyen, majd a következő pillanatban Itthon szálunk ki.
Másnap kicsit hűvösebb időben megint kinn jártunk a gáton, de most jól elkapott minket az eső. Peti (nagybátyám) és mami kevéssé, ellenben Erik (unokatesóm) és Papi jól eláztak.
Kellett nekik fapapucs ;)

tsá

Fogzom (+ visszatekintés #1.)

, legalábbis ezt hallom most itthon. Az biztos, hogy az utóbbi időben sokat tömöm kezecskémet a számba, mert így jó nekem. Persze mami mindig mondja, hogy nem mert ettől "bukok" de ez csacskaság kérem!
Hétfőn anya egyszer csak felkiáltott: Samu kibújt az első fogad! Mivel túl sok minden nem változott rajtam és mami a számat nézte, így az a kemény, éles kis izé lehet a fog a számban itt lenn alul.
De hová szaladok én ennyire előre, mikor annyi minden történik velem.
Csak úgy kutyafuttában:
Túl vagyok a sokadik oltás körön és most papi is ott volt, hogy nyugtasson. Ez volt az első alkalom, amikor kicsit kellemetlen volt, csípett egy kicsit. Ezért -és mivel ezt hallottam más babáktól is- felsírtam. De papi és mami azt mondta semmi baj és tényleg nem volt így abba is hagytam egy szemvillanás alatt, mint ahogy rákezdtem.

Aztán volt nálunk vendégsereg, nem is kis számban... Azt sem tudom hol kezdjem a számontartásukat.

(Feliratos bádi rulez)

A nagy sort Zsuzsi és Mazsó kezdte. Papi jó fej volt és Zsu-ra tukmált egy plusz réteg ruhát ne hogy "baj" legyen. Persze rajtam nem lehet csak út kifogni... ha én le akarok böffenteni valakit, akkor egy plusz ruhácska nem akadály. Azért ennek ellenére Zsuzsi jól viselte a megpróbáltatásokat.

 Ezt követően megjött a három grácia (abcsorrenben) Ági, Orsi és Melinda. Nos Orsitól már korábban kaptam  nevemmel hímzett bodykat. Orsi mondta, hogy kér fényképet amin abban vagyok, de papi olyan feledékeny, hogy erről mindig lemarad. Hát ez van.

(Zsolt és Ildi)

Itt Jártak még Ákos, Ildi és Zsolt is.
Aztán jöttek a nagyhangúak (megintcsak abcrendben) Anett, Laci, Móni és Pista. A megérkezés vicces volt, mert papival lementünk "sétálni" és valahogy Móniék (Pista) elé keveredtünk a vasúthoz. Aztán kicsit később érkeztek meg Anették (Lacival).

(Laci kezében)

Az a lényeg, hogy mindannyian nagyon kedvesek és aranyosak voltak, bár igen fárasztóak is egyben. Komolyan nekem is oda kellett tennem magam, hogy talpon akarom mondani ébren maradjak.

tsá

Ringass el

óóó ringass el. Mert azt igazán szeretem.
Szeretem az autó ringatását, a babakocsi döcögését, hintám libbenését....
De legjobban mégis azt szeretem, ha valaki felemel, karjába zár, gyengéden ölel és ringat.
Például úgy ahogyan Tapsonyi nagypapi is a képen
Ígérem minden ringatós képről jelentek....
Hogy hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy ma mamival "ringatóban" voltunk. Kicsit furcsa volt a nagy sokadalom, de ahogy a nagy lányok -szerk.:1 év köriliek- körbetáncoltak éreztem, jó helyen vagyok!

tsá.

Nyúltojás azaz jómagam húsvéti látogatása

a tatái a Nagyszülőknél.
Úgy esett, hogy húsvét hétfőjén Tapsonyiék legfőbb nyúltojása meglátogattuk Mari nagyit és Jani nagypapát. Megint a brummogó jószággal, apa autójával vágtunk neki az útnak. De bármennyire is akartam, ébren maradni az autó álomba ringatott.

Tatán aztán Mari nagyi és Jani nagypapin kívül megismertem dédit is. Na z vicces volt, mert többet sírt mint én. Meg olyan furcsán beszélt. Az biztos, hogy cudar idő volt kinn, de benn a szobában jó meleg. Felváltva őrködtek a beosztottak rám, így igazi kiskirálynak éreztem magam. Kaja után nagypapival apa magára hagyott, aki időnként viccesen horkantott. Azt gyanítom, hogy ő is elaludt. Nagyon gyorsan eltelt a nap és már indultunk is haza.
Persze megint elnyomott a buzgóság. Aztán arra ébredtem, hogy a szekér nem ringatózik tovább alattam. Na de milyen dolog ez? Ezt már nem bírtam tovább cérnával, és éktelen sírásba kezdtem. Amit kitartóan a fürdésig meg is őriztem. Persze a kajcsizás ezt a fegyvert is elvette tőlem, így utána megint álomba szenderültem. Így ért véget az első húsvétom.

tsá

Kelt tészta

módjára terebélyesedek. Pontosabban úgy, mint a kis hajtás, ami megérzi a Nap éltető melegét és a FöldAnya erejét, mert belül nem levegővel telek, hanem Mami tápláló tejcsijét építem magamba mami és papi nagy nagy örömére.
Minap a napos időre való tekintettel szépen fel is lettem öltöztetve és a csúnya overallt kihagytuk a számításból végre. Persze egy nappal korábban mami megint túl aggódta a témát és a tavaszi meleg ellenére rám erőszakolta a meleg cumót. Szerencsére papi rögtön rájött miért is ordítok olyan keservesen, így gyorsan könnyítettek a felszerelésen. Még szerencse, hogy volt egy könnyebb felső is náluk. Csak a szemecskémet bántotta időnként az erős fény....

Újabb szuri

áldozatává lettem. Igaz mami mondta, hogy lesz valami szuri, vagy oltás izé, de nem vettem komolyan a dolgot. Azt éreztem, hogy anya kicsit feszült miatta. Szóval úgy kezdődött a nap mint általában. Felkeltünk, mami megszeretgetett mind mindig, bár kicsit erősebben szorított magához és mondta, hogy ma nagyon ügyesnek és bátornak kell lennem. Szóval volt kaja, meg tutujgatás. Aztán jött az öltözködéses herce-hurca és kezdett mami is pattogósabb lenni mint szokott. Aztán papi beletett a hordozóba és levitt az autóhoz. Kint esett a hó, be is nedvesítette arcocskámat, de papi gyorsan az autó oltalmába helyezett. Aztán megjött mami is és elindultunk. Én szeretem az autókázást, de most alig tartott pár percet és vége is lett. Nem, nem aludtam el! Az után csak úgy pörögtek az események, mert bementünk egy helyre ahol meleg volt és voltak egy páran. Rögtön odajött egy kedves néni és azt mondta papiéknak, hogy a doktorbácsinak sok a dolga kicsit késni fog. Aztán jött egy néni, és mellém fektette a babáját. Húú nagyon nagy volt. Majdnem megijedtem ettől az óriástól. De láttam, hogy mami és papi nagyobbak és nem lettek idegesek, így én is megnyugodtam. Főleg az után, hogy észrevettem az izgő-mozgó lepkéket.
Aztán bejutottunk a dokibácsihoz, aki megvizsgált de aztán valami éles fájdalmat éreztem az egyik, majd másik combocskában. Na ez nem tetszett annyira mint leplék, ezért kicsit elpityeredtem. De azt mondták milyen bátor vagyok így gyorsan abba hagytam a sírást, hátha kiderül mi is az a bátorság. Mondták, hogy nemsokára újra jövök ide. Remélem akkor is bátor leszek ;)

tsá

Hol ilyen, hol olyan

vagyok. Ahogy telnek a napok (mert már azt is tudom, hogy a világosság és sötétesség váltakozása jelenti a napokat) mindig más és más oldalamat mutatom mami és papi felé. Persze vannak dolgok ami még én is meglepődöm, hogy húú ez korábban nem ment, meg ez a bigyó hogy került ide. Egyáltalán ide került-e vagy csak én nem vettem észre. Na mindegy. Pajpi azt mondta hogy olyan vagyok mint PomPom. Ugyan szedercsírányi elképzelésem sincs arról, hogy mi az, de remélem ez is ki fog derülni csak úgy ahogy az autó, meg a babakocsi.
Mostanában minden napos program az, hogy a babakocsival -amit mami annyira szeret- lemegyünk sétálni. Persze az a hercehurca ami megelőzi az az egészet az nem hiányzik, de olyan jó zötyögni abban a taligában... hmmm bocsi a babakocsiban. Csak ne áruljátok el maminak, hogy így hívtam, mert lehet, hogy megsértődik s nem visz le többé.
Amit mostanában papi és főleg mami nagy kedvére gyakorlok az a mosolygás. Szerintem az a legmurisabb, amikor mosolygok és kis hangocskákat adok ki. Bár papi ilyenkor néha valami érthetetlen dologgal válaszol ami vér ciki. Ezért ezt egyenlőre csak itthon adom elő, nehogy már lebőgessen az ismeretlen arcok előtt.

Képzeljétek el valamelyik nap ahogy mamival kijöttünk a nagyobbik (és egyben hangosabbik) szobába, az a rikácsoló izé akarom mondani Theó -mert hogy így hívják- kinn ült a házán. Mami oda adott papinak, hogy kicsit ringasson, -mert esténként néha jobban tudok az erős kezében szenderegni- Theó ráugrott, szóval odarepült papi lábára és onnan mustrált minket. Megpróbált közelebb jönni hozzám, de mamiék nem engedték.
Ezt a mutatványt aztán máskor is megismételtük. Mami mondott valami olyasmit, hogy én leszek Theó gazdája, vagy valami ilyesmi. Nekem mindegy, ha attól őkelme csendben marad és nem riaszt fel álmomból, mint hogyan azt mostanában teszi.
Papinak meg az lett a szokása, hogy énekelget nekem esténként amikor nem alszom pedig Ők azt akarnák. De hogyan is aludnék, amikor annyi sokkal szórakoztatóbb dolog is van. Nézelődés, nagy karkörzések -amire a papi azt mondja, hogy karmesterkedés-, meg ilyenek. Ami furcsa, hogy mindig változik a hangos szoba kinézete is, miként mindené. Vagy csak én veszek belőle észere egyre több mindent? Hm... az biztos hogy odabenn sötét volt és ilyen dolgokat nem tapasztaltam s ez még mindig új nekem. De lehet, hogy papiék csinálják, hogy legyen mit nézegetnem. Csak azt nem értem, akkor meg miért erőltetik azt az alvás izét?!
Amit viszont még el kell mondanom, hogy papi megint másként hív. Azt, hogy Samu csak akkor használja ha mérges rám. A nyúltojást is mostanában mami használja többet. Papi csak höripofinak hív. Igazán nem tudom miért. A pofit még csak csak kikövetkeztettem, de höriről csak mostanában derült ki hogy igazából hörcsög. Bár ennek sincs sok értelme, de addig is megjegyzem magamnak, mert engem nem lehet csak úgy átejteni.
Jelentkezem ám még!
tsá.

Kimozdultam

, pontosabban kimozdítottak a megszokott környezetemből. Maminak egy kis dolga akadt Zagabo-nál, ahova csak papival tudott elmenni. Mondták, hogy nagyi és nagypapi fognak rám vigyázni, meg hogy autókázni fogunk. Szóval úgy történt, hogy megint abba vér ciki overalba csomagoltak és beszíjaztak egy szűk helyre, amiben "haza jöttem". Igazán kedvesek voltak. Amikor betetettek megint abba mozgó dobozba akkor jöttem rá hogy ez a mocorgó, brummogó izé az autó. Ezt meg is jegyzem magamnak, mert ha ebbe tesznek azzal mindig változás jön. Szóval az autó ringatásában elszenderegtem és amikor ébredtem, akkor mami és papi nem volt sehol sem. Viszont ismerős tutujgatás vett körül. Áhá ők voltak a Tapsonyi nagyszüleim. Igazán nem tudtam mi lesz velem mami nélkül, de remekül elvoltunk. Mozgattak, masszíroztak, tisztába tettek, megetettek, altattak. Egyszóval gondomat viselték. Amikor legközelebb ébredtem, már hallottam mami és papi hangját. Minden féléről beszélgettek, meg persze nekem dödörögtek. Aztán a fényesség, ami kintről áradt befelé megszűnt és megint az autós szerelést adták rám s haza indultunk. Most nem tudtak kiszúrni velem, mert végig figyeltem. Lehet, hogy az a maró érzés a gyomrocskámban segített. Azt nem értem, hogy Ők akik a szüleim, miért nem érzik ezt, De a jól bevált sírással figyelmeztettem őket, hogy jó lenne, ha mami megint megetetne. Miután megértették mit akarok, gyorsan hazaértünk s tisztába tettek, majd megkaptam a vágyaim tárgyát, ami mami része és csökkenti a maró érzést itt benn.Ez volt az első kimozdulásom otthonról.

A héten több alkalommal is voltunk kinn. Valami furcsa billegő szerkenytűbe tuszkolt bele mami valamikor a hét közepén. Kicsi ügyetlen volt, meg nekem is furcsa. Most más cumókát adtak rám a nagy kiruccanáshoz. Kicsit csípte az arcocskámat valami de ettől függetlenül nagyon jó volt. Mint a hallgatózásomból kiderült ez a labilis kényelmes szerkezet a babakocsi.
Az utóbbi napokban így levegőzünk kinn mamival. Aki mellé mindig szegődik valaki, hogy nagymamiék, hol pedig papi.
Na majd még jelentkezem!

Majd el feledtem már majdnem 4 kiló vagyok és ennek majmiék nagyon örülnek. Ebből én csak annyit veszek észre, hogy vannak olyan ruhácskák amikbe nem férek bele. Őrület mi?

tsá

Nyugodt

is tudok ám lenni. A minap én voltam a nyugalom megtestesült mintaképe. Mivel mami és papi szereti amikor arcjátékommal szórakoztatom őket, gondoltam az előző napok sokkolása után megérdemlik ezt az ajándékot tőlem. Így történt, hogy a fürdetés előtt az alábbi előadást produkáltam.

tsá

Csak a mami

az aki megnyugvást hoz nekem ezekben a napokban. Sokat sírok, de hogy miért azt igazán én sem tudom. Nehéz az élet mondja papi és mami is. De látom rajtuk, hogy nem mindig tudják hogyan enyhítsék keservemet. Valahogy az ágyikóm nem jelent biztonságot nekem, pedig a butusok mi mindent kipróbáltak már. Feltettek rá valami szörnyű lebegő dolgot, de ez engem cseppet sem érdekel. Valami furcsa színes bigyót is feltekertek a rácsok közé ami legalább színes. Na szóval most azt találtam ki, hogy nem hagyom abba a sírást amíg magukhoz nem ölelnek és nem ringatnak álomba. De a kis hamisok, mikor elalszom és lankad a figyelmem, mindig a kiságyamba varázsolnak. Csak is varázslat lehet, mert amikor kinyitom a szememet akkor már ott is fekszem, noha semmi ilyen dologra (pl megindul a föld...) nem emlékszem. Ezért manapság sokkal, de sokkal ravaszabb vagyok, mert megjósolhatatlan időközönként kinyitom a szemem és jól ellenőrzöm a nehezen kialakított helyzetem. Ha valami eltérést tapasztalok, úgy a bevált sírást választom. Igaz néha annyira belejövök, hogy nem is veszem észre, hogy már órák óta babusgatnak. Ilyenkor úgy kifáradok, hogy enni sem tudok s jól megfájdul a pocim.
Mostanság az a legújabb amikor sírok, akkor papi énekel nekem. Pontosan nem tudom mit mert ilyenkor be-becsukom a szemeim és elpilledek. De tudom, hogy ez is csak azért van, hogy a figyelmem lankadjon. Amúgy az alváson kívül van ám más elfoglaltságom is, mégpedig anya megfigyelése. Nagyon érdekes dolgokat művel ám. Főleg kajcsi után amikor tele a pocim, akkor lelkesedik fel. Valami olyasmit mond, 'nézd papi vigyorog'. Próbáltam megérteni ezt a vigyorgás dolgot, de még nem tudom mit is kell csinálnom pontosan, hogy mami így örüljön.
Amivel még mindig nem sikerült megbékélnem az az esti fürdés. Igazából nem értem mi ebben a jó, hogy betuszkolnak egy vízzel (mot már tudom, hogy így hívják) töltött fehér helyre megdörgölnek alul felül, közben papi mindenféle zagyvaságot beszél, no meg vér ciki módon gügyög, hogy az után a vizet amit ők tettek rám letöröljék rólam. Talán az egészben a bugyolálásos rész a legjobb, de a ragacsozást (ilyen fehér trutyi amit rámkennek a) azt megint csak nem szeressem.

tsá

Éjszakák és nappalok

telnek s múlnak. Én meg próbálom követni őket. Sajnos mostanában sokat sírok, mert itt benn valami fáj. Főleg az estéim hangosak, bár az utóbbi időben nappal is csak mami ölelésében nyerek nyugalmat. Bár olykor-olykor az ágyikóm is a nyugalom szigete. Ilyenkor se nem látok sem pedig hallok.
A minap meglátogatott minket a Andris dokibácsi. Jól végigtapogatott, de nem úgy ahogy mamiék szoktak, hanem másként. Megint lépegetnem kellett, hogy úúútálom azt! De szerencsére nem kínzott sokáig. Hümmögött meg minden, aztán elrabolta papiékat. Én úgy tettem, mintha aludnék, de persze füleltem. Igaz ennek nem volt sok értelme, mert olyanokat mondott amit én nem értek. Mint pl: D meg K vitaminok, meg gyarapodás. Na mindegy. Amit viszont megértettem, hogy szerinte vékonyka vagyok, többet kellene ennem. Pedig ha tudná mennyi ideig szopizok... igaz ennek egy része csak alibizés, mert olyan jó hunyni egy kicsit mamin. Ilyenkor majdnem olyan mint amikor még a része voltam. Az biztos, hogy mami kicsit kikészült attól amit a dokibácsi mondott, mert éreztem rajta a feszkót, meg azóta nem hagy annyit alukálni.
A legújabb viszont az, hogy minden evés előtt meg után egy furcsa kicsit instabil izére fektetnek. Hát ha ettől ők boldogok legyen, de akkor én meg velük alszom éjjel és punktum. Persze azért nem mindig sikerül ez a hadművelet, mert orvul amikor mélyen alszom visszatesznek a helyecskémre. De reggelre bosszúból jól átpisiltem minden védelmi berendezésen. Igaz kicsit hűvös volt, de megérte. Na csak így szórakázzanak velem!



jaj majd elfelejtettem, az az izé itt a hasamon "kölöcsó" vagy mi egyszer csak eltűnt. helyette kicsi likacska maradt, amit mindig valami porral tüntetnek el előlem. De nem baj, legalább nem nyomja a pelenka ;)

tsá